Mentorálás, álruhába bújtatott bölcsesség
Az Odüsszeiában Mentor Alcimus fia volt, Odüsszeusz barátja és megbízható társa. Ő volt az, aki felelősséget vállalt és irányítása alá vette Telemachust, Odüsszeusz fiát, amikor el kellett mennie Trójába. Mentor volt a felelős Odüsszeusz palotájáért is, és az ő álruháját vette fel Athéné, a bölcsesség istennője, hogy amikor megjelent Telemakhosznak, és azt tanácsolja neki, hogy szálljon szembe anyja kérőivel. Mentor és Telemakhosz kapcsolata, valamint az álruhás Athéné bátorítása, a személyes küzdelmek és dilemmák kezelésére vonatkozó gyakorlati tervei miatt a mentor személynév a latinban és más nyelvekben is elterjedt, mint olyan személy, aki bölcsességet ad át és megosztja tudását egy kevésbé tapasztalt kollégájával.
A mentor kifejezés első feljegyzett modernkori használata Francois Fénelon „Les Adventures de Télémaque” című, 1699-ben megjelent könyvére vezethető vissza. A könyvben Telemakhus egy tanulmányi utat tesz meg nevelője, Mentor mellett, aki ismét álruhás Athéné.
A mentor szó hagyományos értelmezése szerint egy tapasztalt és idős ember, aki átadja bölcsességét egy fiatalabbnak. De mi történik a 2022-es évben egy munkahelyén? Még mindig az életkor tekinthető a mentorálás előfeltételének? Hogyan reagálnak az emberek kortól függetlenül a mentorálásra? Hogyan profitálhat mind a mentor, mind a mentorált ebből a dinamikus kapcsolatból, és hogyan kerülhetjük el a mentorálást veszélyeztető esetleges félreértéseket és kudarcokat?
Nemcsak a világjárvány eseményei hozták felszínre a digitális átalakulás és a digitális írástudás szükségességét a munkahelyen, ami megrázta az 50-es, sőt 40-es éveikben járó munkavállalókat. A pénzügyi válság, amely egy évtizeddel ezelőtt számos európai országot sújtott, azt eredményezte, hogy számos ember elvesztette a munkáját, és sok esetben komoly fejlesztések születtek, különösen a digitalizáció terén. A munkahelyükre visszatérve vagy új munkahelyet keresve szembesültek és szembesülnek ma is a digitális korszak megjelenésével, a közösségi médiával és a 20-as éveikben járó emberekkel, akik már szakértők. Így most már bizonyos területeken a mentorok nem Athéné álruhájában, hanem az ezredfordulósok. Egy idősebb embernek nem volt túl könnyű elfogadni, hogy valaki sokkal fiatalabb többet tud, vagy magasabb a hierarchiában, de a világjárvány valamilyen módon hozzájárult annak elfogadásához, hogy időnként meg kell bíznunk a fiatalabb generációkban. Az internet és a távmunka mára már elterjedt használata miatt az idősebb munkavállalók természetes módon támaszkodtak és kérték fiatalabb kollégáik segítségét. Ami egykor elképzelhetetlennek tűnt, egyik napról a másikra valósággá vált. A társadalmi változások és fejlődés nyomán a mentorálás ma már kiegyensúlyozottabb, dinamikusabb, folyamatos és egyre szélesebb területeket ér el. A tapasztalatokat és a tudást digitális készségekkel és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kortárs nézeteket cserélik ki. A kompetenciák átadása egyenrangú kapcsolatokon keresztül történik, ami az összes érintett tag szakmai és személyes elégedettségéhez vezet. Új perspektívák és új ötletek születnek, amelyek megfiatalítják a vállalatokat és a szervezeteket. Igen, még mindig kihívást jelent a 20 vagy több év korkülönbséggel rendelkező emberek számára a közös munka, de megfelelő irányítás mellett ez elképesztő eredményekhez vezethet. Mint minden máshoz az életben, jó szándék, lelkesedés, kíváncsiság és az egó félretétele szükséges ahhoz, hogy valaki teljes mértékben kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket, függetlenül attól, hogy 1969-ben, 1979-ben vagy 1999-ben született-e.