Generációk közötti igazságosság – vagy inkább igazságtalanság?

Szerző: Nina Hadidomova | Fotó: Nina Hadidomova | Fotó: Alice Pasqual on Unsplash

A generációk közötti méltányosság vagy más néven generációk közötti igazságosság egy érdekes fogalom, amiről keveset beszélnek. Pedig foglalkozni kellene vele.

Az Intergenerációs Alapítvány szerint a generációk közötti méltányosság „a ma élő különböző generációk közötti, valamint a ma élő és a még meg nem született generációk közötti méltányosság eszméje”. Számos területre vonatkozik, és olyan témákat foglal magában, mint a gazdasági vagy társadalmi méltányosság, az életszínvonal vagy az éghajlatváltozás. Greta Thunberg a generációk közötti igazságtalanságról beszél, amikor azt mondta: „Elloptátok az álmaimat és a gyermekkoromat”.

Ez a koncepció azon az egyszerű gondolaton alapul, hogy minden generációnak jobb helyzetben kell lennie, mint az előzőnek. De a történelem során először ez az elképzelés veszélybe került. Az ezredfordulósokról azt állítják, hogy a legműveltebb generáció, de ironikus módon úgy tűnik, hogy az ő jövőjük és az utánuk következő generációk jövője nem lesz olyan rózsás.

A fiatalok számos akadályba ütköznek, így fejlődésük és a méltányosság egész koncepciója veszélybe kerül. Az oktatásban alul teljesítő, a jövőre alig felkészítő oktatással kell szembenézniük, nem állnak készen a gazdasági és technológiai változásokra. A gazdasági válság miatt a fiatalok a munkalehetőségekért küzdenek. A lakások nem megfizethetők, a diákhitelek pedig egyre csak halmozódnak, ami arra kényszeríti őket, hogy továbbra is a szüleikkel éljenek, sokszor elhalasztva vagy teljesen lemondva a saját családalapításról.

Azt mondják, hogy a fiataloknak gondoskodniuk kell az idősebbekről. A fiatalok azért dolgoznak, hogy táplálják a nyugdíjrendszert, hogy az idősek elmehessenek és élvezhessék a nyugdíjas éveiket. Ez a rendszer sokáig működött, de már nem. Egy hatalmas generáció, a Baby Boomers, hamarosan nyugdíjba vonul, de nincs elég ember (mivel minden következő generáció kisebb), hogy táplálja a nyugdíjrendszert.

Hogy ne legyünk egyoldalúak, a rendszer az idősebbeket is cserbenhagyja. Ők most (vagy ezután) azzal szembesülnek, hogy finanszírozni kell a hosszú távú ápolást és az időskori szolgáltatások nyújtásának költségeit, csakhogy rájönnek, hogy nincs, aki finanszírozza. Igazságtalan, hogy ezek a költségek szinte teljes egészében a jelenlegi és a jövőbeli dolgozó generációkra hárulnak, ezért ez a generációk közötti méltányosság problémája.

Mielőtt tehát a generációk közötti neheztelés fázisába jutnánk, bölcs lenne, ha másképp kezdenénk el a dolgokat csinálni. Itt az ideje beismerni, hogy az egész népesség öregszik, és intézkedéseket kell tennünk, hogy alkalmazkodjunk ehhez a helyzethez. Bár a megoldás elsősorban a politikusok vállán nyugszik, hogy felülvizsgálják (például) az adó- és nyugdíjrendszereket, van valami, amit mi is tehetünk a generációk közötti méltányosság fenntartása érdekében.

A többgenerációs munkaerők létrehozása lehetővé teszi, hogy az idősebbek hosszabb ideig járuljanak hozzá a rendszerhez, enyhítve a fiatalabbakra nehezedő nyomást. Ugyanakkor a fiatalabb munkavállalók foglalkoztatása esélyt ad nekik arra, hogy saját lábukra álljanak, és egy kicsit pozitívabb jövőt teremtsenek maguknak.

A szerző véleménye a sajátja, és nem feltétlenül tükrözi a Konzorcium véleményét.